Június 13-án, reggel 8,00 órakor, egyházi elõljáróm kérésére, jelen voltam az épülõ templom melletti garázsoknál, ahol megjelent a város polgármestere, az épitõ, a tervezõ, és mások, valamint az érintett lakósok nagy számban...
Részletekbe való bocsájtjkozások nélkül, csak annyit , hogy láttam tervrajzokat, vonalakat, határokat, hallottam bírósági végzésrõl, törvényrõl, telekkönyvi kivonatról, alkudozásról, javaslatokról.
Mindezeket hallgatva, elszomorodva gondoltam arra, hogy senki, még csak gondolni sem akar arra, hogy itt nem egy akármilyen intézmény építésérõl van szó, hanem egy templom, Isten házának épitésérõl. Ez a város 250 évet várt erre a templomra...
Emberileg megértem az érintett polgártársaimat és testvéreimet, de minden törvényes eljáráson túl, kérem gondoljanak arra, hogy az országért, a nemzetért, a kulturáért, a hitért, áldozatot is kell hozni. A történelem tanusítja, hogy sokak egész vagyonukat, sõt életüket sem sajnálták mindezért, mi pedig pléhgarázsokért civakodunk, amikor az egyház az, amely minden nehéz idõben, nemcsak az isteni minõségû életre vezérel bennünket, hanem a nemzeti fennmaradásunkért is mindenkor hatékonyan munkálkodik.
Kedves polgártársak, kedves testvérek, a történelem fog megitélni és a gyerekeink. Ezért kérek minden érintett felet, hogy nézzünk a garázsokon túl a jövõbe, legyünk bölcsek, legyünk nagylelküek, hogy amikor az egyházunk énekeskönyve 306-odik énekét énekeljük, ne legyen rossz a lelkiismeretünk.
Annélkül, hogy Isten tekintélye mögé bújnék, idézem az evangéliumot:
Mk 3:24.És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország.
Igen... Ha egy város, egy nép meghasonlik önmagában, meg nem állhat...
Legyetek jók népetekhez, városotokhoz, gyerekeitekhez és önmagatokhoz. Adjon ennek a templomnak Ura kiengesztelõdést szíveitekbe...
Kelt 2001-ben...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése